Ismét túl vagyunk egy községi fizika versenyen. Ismét sok munka, sok teleírt lap, sok megoldott feladat, sok gyakorlással eltöltött óra van mögöttünk. És most is ugyanazzal az érzéssel tesszük „ad acta” az idei versenyfeladatokat mint az elmúlt években…
Amikor a diákokat készítem a versenyre, mindig abban reménykedem, hogy talán most, talán az idén nekik szánják a feladatokat, az ő korosztályuk által szerezhető tudásszínt lesz a mérce…Reménykedem abban, hogy a versenybizottság tagjaiban egyszer tudatosodik, hogy sem a hatodikosok , sem a hetedikesek nem tudnak két ismeretlenes egyenletrendszert megoldani , mert matematikából ezt csak nyolcadik osztályban tanulják.
De hiába. Az idei évben hasonlóak a tapasztalatok mint aze előzőekben.
A feladatokat most sem szabták a megfelelő korosztályra. Rengeteg, szép feladat közül lehet válogatni, és feleslegesek azok, amelyek már olykor az abszurditás határát súrolják.
A diákok többsége nem felkészületlenül megy a versenyre. Sok feladatot oldanak meg, sokat fejlődnek egy-egy versenyre való felkészülés alkalmával. Ők maguk is érzik ezt. Igyekszem a felkészítés alatt tudatosítani bennük, hogy a versenyfeladatok nem könnyűek, sőt….Tehát tisztában vannak azzal, hogy csak alapos munkával válhatnak versenyképessé.
Mindennek ellenére a verseny utáni benyomások és tapasztalatok a többség számára eléggé keserűek. Újra sikerült a versenybizottságnak elérnie azt, hogy olyan feladatokat hagyjon jóvá, amelyek matematikailag nem korosztályhoz illőek. Kimaradtak a szép, gördülékenyen megolható feladatok ez alkalommal is …
A szép feladatok hiányában elmaradt a sikerélmény is. A versenyen elért helyezés és a pontszámok alapján a tanulók többsége nem látja a sok külön befektetett munka értelmét. Ha testre szabottabbak lennének a feladatok, talán ez nem lenne így.
Minden esetre elgondolkoztató adat az is, hogy a községi versenyen mindössze 25 tanuló vett részt, és átlagosan nem oldották meg a feladatok 15%-át sem !
Like this:
Like Loading...
febr 28 2012
Gondolatok a fizika versenyről
Amikor a diákokat készítem a versenyre, mindig abban reménykedem, hogy talán most, talán az idén nekik szánják a feladatokat, az ő korosztályuk által szerezhető tudásszínt lesz a mérce…Reménykedem abban, hogy a versenybizottság tagjaiban egyszer tudatosodik, hogy sem a hatodikosok , sem a hetedikesek nem tudnak két ismeretlenes egyenletrendszert megoldani , mert matematikából ezt csak nyolcadik osztályban tanulják.
De hiába. Az idei évben hasonlóak a tapasztalatok mint aze előzőekben.
A feladatokat most sem szabták a megfelelő korosztályra. Rengeteg, szép feladat közül lehet válogatni, és feleslegesek azok, amelyek már olykor az abszurditás határát súrolják.
A diákok többsége nem felkészületlenül megy a versenyre. Sok feladatot oldanak meg, sokat fejlődnek egy-egy versenyre való felkészülés alkalmával. Ők maguk is érzik ezt. Igyekszem a felkészítés alatt tudatosítani bennük, hogy a versenyfeladatok nem könnyűek, sőt….Tehát tisztában vannak azzal, hogy csak alapos munkával válhatnak versenyképessé.
Mindennek ellenére a verseny utáni benyomások és tapasztalatok a többség számára eléggé keserűek. Újra sikerült a versenybizottságnak elérnie azt, hogy olyan feladatokat hagyjon jóvá, amelyek matematikailag nem korosztályhoz illőek. Kimaradtak a szép, gördülékenyen megolható feladatok ez alkalommal is …
A szép feladatok hiányában elmaradt a sikerélmény is. A versenyen elért helyezés és a pontszámok alapján a tanulók többsége nem látja a sok külön befektetett munka értelmét. Ha testre szabottabbak lennének a feladatok, talán ez nem lenne így.
Minden esetre elgondolkoztató adat az is, hogy a községi versenyen mindössze 25 tanuló vett részt, és átlagosan nem oldották meg a feladatok 15%-át sem !
Share this:
Like this:
Általános információk • 0